Május 24-én újra általmentünk Mezőkövesdre, a Hársfa és a Diófa utca kereszteződéséhez. 1944-ben a Groszmann és a Schwartz család is megtette ezt a távot. Ezután Miskolcra vitték, majd Auschwitzba deportálták őket. Nem halt meg mindenki.

  • Ez itt egy kutatási napló, azaz egy folyamatosan frissített blogbejegyzés második része. A cserépfalui zsidóság története. Mindig legfelül a legújabb információ. Különböző, források, ugróhivatkozások és egyéb információk.
  • Kérdezheted. Miért érdekel ez az egész. Egyrészt minden érdekel ami Cserépfalu, másrészt pedig vannak dolgok amiket nem magyarázunk.
  • Nem élhetünk tudatlanságban, ha egyszer tudunk.
  • A kutatásban az a szép, hogy bármikor bármiről bármi kiderülhet. De nincsenek kérdőjelek.
  • Tóth Péternek neveztek el a szüleim, Cserépfalu tiszteletbeli polgára vagyok.
  • A társam neve Balázs István.
  • Az első rész itt olvasható.

2015. június 1. Minden a II. Groszmann-Lili napról itt. Nem lesz itt harmadik rész, a GROSZMANNLILI.BLOG.HU oldalon követheted tovább a kutatásunkat.

2015. május 21.

Klein Lászlótól kaptam a Facebookon egy linket. Magyarország ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági címtára. 1931-es kiadás. Ez a dokumentum sorolja fel a cserépi szolgáltatókat, kereskedőket, mezőgazdászokat. A teljes cserépfalui lista a szomszéd blogban látható.

Advertisement

Mindössze ketten, Grünbaum Ernő és Spernáth vagy Spernát Kornéla szerepelnek a dokumentumban a szatócsok sorban.

Grünbaumékat csúfolták Gümbaromnak, Spernáth Kornélia pedig Groszmann Miklós felesége, az apja Spernáth “náci koma” Ignácz boltját örökölte meg, vagy futott a nevén. Schwarczék nincsenek a listában. Érdekes.

Advertisement

Már megnéztük tavaly Magyarország iparosainak és kereskedőinek czim- és lakjegyzéke 1885. című kiadványt. Abban többen voltak, de Grünbaumék még sehol.

  • Korcsmáros: Schwarcz Adolf
  • Fűszerkereskedő: Schvarcz József, Schwarcz Adolf
  • Mészáros: Schvarz József, Spernáth Ignácz, Schwarz Adolf
  • Szatócs: Schwarz Adolf
  • Vegyeskereskedő: Flauk József, Deutsch József, Spernáth Ignácz

Az 1885-ös kiadvány fűszerkereskedős listájából fotóztam ki.

Advertisement

2015. május 20.

Pár hónapja mentem egy nagyon rövid kört a régi temetőben. Kerestem a zsidó síremlékeket. Nyomokat. Köveket. Nem találtam semmit, azaz találtam pár követ virágok helyett, de nem zsidó sírokon.

A mezőkövesdi temetőt jól ismerjük, a bogácsi sírokról is ott a nyom a temető végén pár töredék formában, de cserépiről eddig semmi.

Advertisement

Izraelita temetők: Bogács

Múlt héten a református gyülekezet nagytakarításba kezdett az “ócskatemetőben” és több héber feliratos síremlék is megmutatta magát Cserépfaluban.

Advertisement

Ócskatemető. Fotó: Cserépi Magazin

Szabó Tünde Judit, miskolci néprajzos szociológus a mezőkövesdi zsidó temetőben tartott tavaly a Kulturális Örökség Napján egy vezetést, Őt kérdezgettem a Facebookon. Csetben.

Advertisement

SZTJ: Jó lenne tudni, hogy Cserépfalu hová tartozott hitközségileg, azaz melyik nagyobb kehilához (egyházközséghez). Ugyanis, itt gyűjtötték és őrizték az egyházi és ezáltal egyértelműen hiteles “anyakönyveket”, így a halottas dokumentumokat is (pl.: halotti anyakönyvek, temetés körülményeit stb.). Illetve, ha szerencsések vagytok, akkor a helyi elbeszélések alapján lehet még sokat megtudni ez ügyben. Egy ember legalább, mindig van, aki emlékszik. Természetesen, kellő fenntartással kell a visszaemlékezők hitelességét kezelni, de „zsidó-ügyben” nem csalatkoznak a mesélők, pontosak az információk. Mivel találtál a helyi köztemetőben héber betűs sírt, ez arra utal, hogy vegyesen temetkeztek. Itt is meg volt az elkülönülés (szeglet, temetőcsücske, hátsó része a sírkertnek stb.), de békésen megfértek egymás mellett. Megpróbálok kicsit saját anyagaimból utána nézni.

TP: Mezőkövesdihez tartoztak
SZTJ: Igen, a kövesdi gettóba gyűjtötték őket 44-ben, ezért is, meg persze a centralizáció miatt. Azt is látom, hogy kevéske lélekszámmal voltak jelen a 40-es évekre, ezért kizártnak tartom, hogy ezért a (bocs!) de pár emberért létesítettek volna külön temetőt. A temetőrészt meg kell vásárolni a zsidó hitközségnek minden esetben, és ezt egy kis lélekszámú hitközség ritkán tudta kivitelezni.

TP: De a 19 század elejétől száznál is többen éltek itt.
SZTJ: Tehát, bizonyára a közös temetőbe temetkeztek, illetve bevett szokás volt, hogy a módosabbak, nagyobb településre vitették be halottaikat eltemetni (pl. Mezőkövesd). Biztos vagyok abban is, hogy ott is találnál cserépit. Sajnos a II. világháború kitörése után, és az erősödő antiszemitizmus jelenségei után, nagyon sokan áttelepültek a nagyobb városokba, úgymond, hátha ott nagyobb védelmet kaphatnak. Korábban is volt erre már példa (átköltözések), mert a gazdaság fellendülése a „békeidőben” nagyobb lehetőségekkel kecsegtettek a nagyobb településeken. Óriási vándorlás volt ez, ezért elmondható, hogy 1943-44-re alig találni kisebb falvakban zsidó lélekszámot. Csak a nagyon szegény-zsidók nem tudtak máshol új életet kezdeni. A sírköveket sajnos elhordták a helyi lakosok, szépen lassan, és elkoptak, az csak szerencse, ha hírmondójuk maradt.

Advertisement

TP: Miért hordták el?
SZJT: Kövesd környékén nagyon sok településen láttam ilyet (Poroszló, Egerlövő, Szentistván stb....) Beépítették őket egész egyszerűen, a házak építkezésénél jól jöttek. Még legenda is szól arról, hogy éjjel visszajártak a kövek gazdái riogatni ilyenkor a „kölcsönvevőt”.

TP: Odamentek és elvitték a régi sírköveket?
SZJT: Ez valóban igaz, megmagyarázhatatlan, és lehet, hogy bujtatott antiszemitizmusra is utal, mert nem tisztelték a zsidó sírköveket (úgysem jön hozzájuk senki - gondolhatták ezt is), de sajna nagyon-nagyon sok megmunkált sírkövet hasznosítottak másodlagosként. Még köszörűkövet is láttam héber feliratos sírkőből.

TP: Durva.
SZJT: Nem volt vele munka: kihúzták, és már vihették is (nagyon jó lépcső lett belőlük :(

Advertisement

TP: Köszönöm
SZJT: Legfőbb gond az, hogy igazából senkit nem érdekel helyi szinten (tisztelet a kivételnek!), hogy mennyi tűnt el és mi lesz a megmaradókkal.....

TP: Minket igen
SZJT: Hála, hogy vagyunk egy páran... főleg itt, Észak-Magyarországon nagy feladat ez, de a legszebb! A legnagyobb cedaka (önkéntesség, adomány), ha olyanon segítesz, aki már nem tudja viszonozni!

Ennyit cseteltünk elsőre. Istvánnal megbeszéltük ezt is, és arra jutottunk hogy a cserépi temetőrészt megóvjuk. El fogjuk keríteni azt a részt ahová a cserépiek temetkeztek.

Advertisement

Át is adom a szót Istvánnak:
A temetőről. A kor szokásainak megfelelően a temetőt 99%, hogy itt is megvásárolták a cserépiek. A cserépiek két hitközséghez is tartoztak, egy ideig Ábrányhoz, majd Kövesdhez, hiszen Mezőkövesd is csak fiókhitközsége volt a kiválásig az ábrányinak. Többekkel beszéltem, élő temető, hiszen a kövek nincsenek befordítva a sírokba, mivel zsidó temető, és élő is, így elvileg nem is az önkormányzaté, hanem az utód hitközségé.

István megkérdezett egy ortodox temetőkben is jártas embert. Csak röviden, mert erről lesz majd nagyobb anyagunk:

  • Ábrány és Kövesd is ortodox volt.
  • A kor szokásjoga és a vallási előírások szerint az első dolog a temető megvétele volt.
  • Itt az 1800-as évekről beszélünk, mivel a zsidók megjelenése Cserépben is ebbe a korba esett, és viszonylag nagyszámú közösség volt, szinte esélytelen a közös temető, közös temetkezés.
  • Vissza kell utalnom a zsidó vallásjogra és a kor szigorú vallásos életvitelére, kizárhatjuk, hogy közösen temetkeztek, meg kell keresni majd a kerítés alapjait....

Advertisement

Vallásjogilag körbe kell keríteni, elválasztva a nem zsidó síroktól, temetőrésztől. Nem tudom mekkora részről beszélünk, eddig 47ezer pénzt dobtunk össze erre a célra, esetleg vasárnap gyűjthetünk hozzá, és akkor a nyáron megcsináljuk.

Készült egy kreatív is. Mutatjuk a különleges henger alakú cserépi emléket.

Advertisement

A kutatás történetében először pénzt gyűjtünk. Már van 57.000 Forintunk. Lesz majd bankszámlaszám és Paypal kontó is. Mindent nyilvánosan teszünk, ahogy eddig is. Követhető lesz. Mit, hová, mennyi, mire és hogyan.

2015. Május 17. Voltam a kövesdi temetőben, lesznek képek és videó is. A régi Kun Béla utában van a zárt temető, a 75-os számnál lehet kulcsot kérni. Ebben az évben még senki sem volt ott. A gondonok szerint 19772 óta nem volt itt temetés. “Mezőkövesden nincsenek zsidók, akik visszajöttek azok is elmentek mind” - mondta.

Advertisement

2015. május 12. Na akkor kezdem azzal, amit ilyenkor szoktak a kutatók:

Interjú Dósa Károlynéval 2015. május 2-án Cserépfaluban a Váralja utcában.
Összes hossz: 36 perc, megvágott verzió: kb. 10 perc.

Miért vágtam meg? Mert ránk nyitották az ajtót, sok az ismétlés benne, nem tudtam rendesen megfogalmazott kérdéseket feltenni. Juliska néni volt az első, akivel egy igazi interjút készítettem, tanuló beszélgetés is volt :) Vágni kell. Kedvenc részem az, amikor felfogtam, hogy Groszmann Miklós hazajött Cserépbe a borzalmak után és elkezdek habogni. Ezt eddig nem tudtam. Interjút készíteni nagyon nehéz, hasonlítható a gitározás éneklés kombinációhoz. Figyelni kell arra, amit mond a válaszoló de a kérdéseim meneteit is tartani illene. Nehéz.

Advertisement

Dósa Laura, Juliska néni lánya írt a Facebookon pár hónapja, hogy az édesanyja szívesen beszélgetne velem. Szeretne pontosítani pár dolgot, amit a velem készített Magyar Narancs interjúban olvasott. Régóta terveztem aztán a majális után megérkeztem Juliska nénihez.

Telefonnal rögzítettem a beszélgetést.

Juliska néni Schwartz Gyurka osztáytársa volt, akit 10 éves korában vittek el a kövesdi gettóba. Állítólag az iskolába jöttek Gyurkáért, de ezt nem tudta Juliska néni megerősíteni, nem emlékezett arra sem, hogy Groszmannékat hogyan vitték el, biztos napközben történt, amikor az iskolában voltak.

Advertisement

Na de ne szaladjunk ennyire előre. Azzal kezdtünk, hogy mivel Tiszaörs felől származom ezért nem kell nekem elmagyarázni, hogy a falun a gyerekek kint az utcán játszottak, az iskola után sötétedésig együtt voltak. Mindenféle kisgyermek és nagy gyermekek. Ki zsidó és ki református? Nem érdekelt senkit.

Folytatás ITT.

Advertisement

2015. május 11. Az emlékséta szórólapjai a buszmegállókönyvtárban.

2015. május 4. Szombaton megcsináltam az első olyan igazi részletes interjút. Dósa Károlyné Juliska nénivel beszélgettem negyven percet. Lesz egy klassz riport az egészről, addig is pár fontosság:

  • Groszmann Miklós visszatért a házába a holokauszt után
  • Schwartz Gyurka osztálytársa volt Juliska néni
  • Tud arról, hogy a zsidók házait szétlopkodták, miután elvitték a kövesdi gettóba őket
  • Szembe lakott a Groszmann bolttal, sokat játszott a gyerekekkel
  • A parókia mellett is volt egy kereskedés, ami leégett

2015. április 30. Felhívott Dávid Zoltán, Cserépváralja polgármestere. Azt mondta, hogy figyelemmel kíséri a kutatást és örül neki. Ekső blikkre ez kicsit meredek, mivel a váraljai polgi a Jobbik körül mozgolódott régebben, a Magyar Gárda nevű kirekesztő és gyülőletet szító emberek csoportja is felvonult a faluban pár évvel ezelőtt. Ott, ahol Dávid Zoltán ugye a polgi. Azt mondta, hogy az első világháború eseményeit kutatja. A releváns információja nekem pedig az, hogy ismer egy zsidó családot, akiket bújtattak a második világháború alatt Cserépváralján. Azóta már Izraelben élnek és van hozzájuk kapcsolata is. Hirtelen nem jutott eszembe egy váraljai nem ellenőrzött infó, de István segített. Azt hallotta, hogy a váraljai temetőbe munkaszolgálatosokat temettek. Tehát Cserépváraljára is megyünk majd, kérdezünk, informálódunk ésatöbbi. A polgival is. Mindenkivel.

Advertisement

2015. április 29. Pont egy éve írtam az első bejegyzést. Jövő ilynekor már a másodk évforduló lesz.

2015. április 24. Bűnös-e vagy? Elkészült a full tükrözés a bloghura.

Kutatótársammal szoktunk levelezni is. Itt egy levélváltás kivonata:

Tóth Péter: Olvasom ezt a tiltakozó jegyzékes hírt, nemrég láttam a lengyel Ida című filmet, amiben szinte nem is esik szó a németekről Hogy lehet erről a témáról mégis normálisan beszélni? Arról, hogy nem csak és kizárólag a nácik itt a bűnösök?

Advertisement

Hogyan lehet azt elmondani és kijelenteni általánosítás nélkül, hogy igenis baromi sokan voltak akik tevékeny részeseivé voltak a borzalomnak Cserépfaluban, Mezőkövesden, Budapesten és szinte mindenhol Magyarországon. Akik csak elfordították a fejüket, amikor pakolták ki Groszmannékat. Ők is részesei voltak. Mi lett volna vajon ha Cserépfaluban is elbújtatják a gyerekeket nem csak Noszvajon?

2. Groszmann Lili nap május 24-én Cserépfaluból Mezőkövesdig.

Túlzott naivitás és idealizmusos baromság részemről ez az egész most 2015-ben? Akkor volt egy durva háború, küzdeni kellett kajáért mindenért, mindenki a magáét védte, de akkor sem. Akkor is voltak akik cselekedtek.

Advertisement

Valahol olvastam, hogy azért kutatunk hogy megértsük a mát amiből lesz a jövő. és ha a mai magyarországi viszonyokat nézzük, főle a sok szélsőjobbos kretént, azért ez a téma, történet nincs egyáltalán kibeszélve.

na mindegy

Balázs István: Nos... nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a magyar közigazgatás igenis tevékenyen részt vett a holokausztban.
Azt is kijelenthetjük, hogy a polgárok egy része hasznot húzott a holokausztból.
Azt is kijelenthetjük, hogy az egyházak egy része is hasznot húzott a holokausztból.
Azt is kijelenthetjük, hogy a Levente Mozgalom is hasznot húzott a holokausztból.
Azt is kijelenthetjük, hogy az iparosok zöme is hasznot húzott a holokausztból.
Azt is kijelenthetjük, hogy Magyarországon érkezett a legtöbb bejelentés a zsidókról Eichmannékhoz.
Azt is kijelenthetjük, hogy itt igényelte a legtöbb magánember a zsidó vagyon egy részét.
Azt is kijelenthetjük, hogy itt érte a legtöbb atrocitás a zsidókat Lengyelország után.
Azt is kijelenthetjük, hogy innen deportálták a leggyorsabban a zsidókat a holokauszt alatt.
Azt is kijelenthetjük, hogy 1945 után is az antiszemita látásmód volt jellemző Magyarországra.
Azt is kijelenthetjük, hogy 1956-ban pogromokat szerveztek.....

Kijelenthetjük-e, hogy nem vett részt tevékenyen a magyar nép a holokausztban ennek tükrében? Vagy foghatjuk-e csak a németekre ennek tükrében?

TP: Na hát ez az pontosan! csak a magyar nép nevű két szót a végén lehet általánosításként értelmezni? Szerintem nem. Mert írod hogy: egy része, meg azt is, hogy zöme több helyen is

Advertisement

Aztán a végén ezzzel fejezed be: Kijelenthetjük-e, hogy nem vett részt tevékenyen a magyar nép a holokausztban ennek tükrében?

BL: Nem választhatjuk szét azokat, akik aktívan részt vettek, illetve azokat, akik passzivitásukkal vettek részt az eseményekben. Tehát igazából nem mondhatjuk azt, hogy nem a magyar nemzet bűne, csak csoportoké....

TP: Szerintem sem lehet szétválasztani, nem is kell, de nem volt mindenki passzív! Mi van azokkal akik védelmet adtak? Bújtattak, etettek stb, Ők csak egy hibajelenség voltak az egész kibaszott pusztításban? Attól még ment minden tovább.

Advertisement

BI: Nem hibajelenség voltak, felülkerekedett a humánum az esztelenségen.

TP: Ha bocsánatot kér a holokausztért egy állami képviselője vagy akár mi vagy akár én, akkor az egész nép nevében kérünk, kérhetek bocsánatot? Általánosíthatok? Beismerés az általánosítás?

Itt van két hír, hogy a szerbekért és a romákért Áder elnök bocsánatot kért.

BI: Szerintem nem a bocsánatkérésen múlik. A mutatott tetteken és a hozzáálláson :) Ha leköpök valakit és azt mondom, bocs, de belül ugyanúgy leköpném újra....?

Advertisement

TP: Persze, hogy nem azon múlik Csak azon moralizálok, hogy egy nép nevében nyilatkozhatunk-e Ha igen, akkor beismertük.

BI: Szerintem döntse el az egyén, ne más nevében tegye....

TP: Adj valami olvasnivalót ez a lengyel Ida elég durván belémvágott hétvégén

BI: Lévai Jenő: Fekete könyv, és ugyancsak tőle a Pesti gettó története.

2015. április 21. Kiküldtem pár hete a meghívókat. Megjelent pár újabb sajtóanyag a 24-i sétáról, a miniszterelenök és az országgyűlés elnöke már visszajelzett, hogy nem veszenek részt az emlékezésen. Kikerült a Cserepfalu.hu-ra is a plakátunk.

Advertisement

Találtam egy érdekes angol nyelvű dolgozatot a hazai “nem emlékezésről”.

A címe:

“Hungary 70”: Non-remembering the Holocaust in Hungary

Így kezdődik a mi részünk:

The third context is Cserépfalu, which is a small village in the Northern Eastern Part of Hungary with around a thousand inhabitants.

Advertisement

Klasszul beszámol a szerző a kutatásunkról és a tavalyi emléksétáról, viszont a végén kifogásolja a többes számban megírt gondolatunkat: Nem élhetünk tudatlanságban, ha egyszer tudunk.

The plural first person, “we” however is a problematic one here, as the community of remembrance is questioned. Who can demand a community to remember if they are not willing to do so and it is against their interests?

Ha egy közösség nem hajlandó emlékezni akkor mi van?

Egy másik témában is a királyi többesről beszélgettem kutatótársammal, majd ezzel is folytatjuk.

Advertisement

Készítetettem egy képernyőfotót a cikkről:

2015. április 9. Két orosz aktonát lelőttek a Groszmann-kocsma előtt a háborúban. Ez egy szóban közölt információ egy cserépitől. Az imént beszélgettem egy másik témáról aztán feljött a kutatás, akkor mondta Kati. Állítólag a két katona ittt van eltemetve. Mi történhetet? Mikor történt vajon? Egyáltalán igaz-e? Ilyen infók mennek a szóbeli közlés mappába, aztán vagy megerősödnek, vagy elhalnak.

Advertisement

2015. április 8. A 24-i rendezvényre meghívtam közjogi méltóságokat, környékbéli polgikat, elküldtem pár újságírónak a sajtóközleményt és bejelentettem a rendőrségen is a rendezvényt. Ilyen a sajtó:

2015. március 27. Bő egy hónap telt el megint... Na de vége a panaszkodásnak, kaptunk egy értesítést Spernáth Ignácz házassági kivonatáról.
Három gyermeke halt meg az egykori szatócsboltosnak. 1851-ben született, a holokauszt idejében már nem élt Ignácz. Ez lesz első igazi papíros emlékünk ha megkapjuk. Egy blogolvasótól érkezik. Mutatjuk ha.

Advertisement

2015. február 25. Kéthetes szünet tán még nem volt mióta kutatunk. Lesz ez még hosszabb is, de nem hajt minket senki sehová. István gyógyulgat.

2015. február 10. A digitalizált Központi Értesítőben nézegettem, négy kereskedőt találtam első nekifutásra. Infografika.

Advertisement

2015. január 27.

Spernáth Kornélia – szül: 1893 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz

Bruan Karolina – szül: Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz

Groszmann Lilla – szül: 1926 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz

Groszmann Pál – szül: 1938 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz

Groszmann Zoltán – szül: 1893 Cserépfalu, meghalt: 1945 Cernovic

Groszmann Gizella – szül: 1893 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz

Klein Irén – szül: 1907 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz

Schwartz Ernő – szül: 1906 Tiszafüred, meghalt: 1944 Mathausen

Schwartz György – szül: 1934 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz

Schwartz Évi – szül: 1937 Cserépfalu, meghalt: 1944 ism.

Schwartz Imre – szül: 1933 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz

Klein Menyhért – szül: 1902 Cserépfalu, meghalt: 1944 Pozsonyliget

Klein Adolf – szül: 1894 Cserépfalu, meghalt: 1944 eltűnt

Klein Terézia – szül: 1888 Cserépfalu, meghalt: 1944 eltűnt

Klein Mihály – szül: 1899 Cserépfalu, meghalt: 1945 Sopronbánfalva

Klein Károly – szül: 1999 Cserépfalu, meghalt: 1945 Sopronbánfalva

Gross Miksha – szül: 1872 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz

Grosz Miklós – szül: 1899 Cserépfalu, meghalt: 1944 ism.

Gutman Sámuel – szül: 1872 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz

Kardos Ervin – szül: 1926 Cserépfalu, meghalt: 1945 Sopronbánfalva

Schwartz Leni – szül: 1880 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz

Spernáth Dezső – szül: 1883 Cserépfalu, meghalt: 1944 eltűnt

Kohn Regina – szül: 1910 Cserépfalu, meghalt: 1944 ism.

Frank Fanni – szül: 1870 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz

Ma van a holocaust nemzetközi emléknapja.

A cserépi zsidóság története. Balázs István és Tóth Péter kutatásának 2015. január 27-i állapota.

Advertisement

Bal oldalon a Hangya szövetkezet, jobbra a katolikus templom és közötte a Groszmann-bejárat.

Advertisement

2015. január 19. Hétvégén Virág Laci feltöltött Móré Juliska néni képeiből egy frankó válogatást a Flickr-re. A képek a második világháború után készültek. Miért érdekes ez? Mert látszódik a Groszmann-bolt és a Schwartz-ház is a képeken. Természetesen ekkor már nem voltak ezek Groszmann-, és Schwartz-házak.

Spernáth Menyhért – szül: 1883 Cserépfalu, meghalt: 1944 eltűnt

2015. január 20. Zárjuk akkor rövidre a Groszmann-bolt bejáratát. A Petőfi útról nyílt ez a tuti, Gál Zoltán videójából kikroppoztam egy akkori képet.

Advertisement

Nézzük az első képet.

A kékkel aláhúzott Záli néni kocsmáját mutatom:

Advertisement

Nincs villanyoszlop a képen, ez a kép lehet, hogy korábban készült mint a fenti, talán az ötvenes években. A Váraljai út elején laktak Schwartzék. Ma már tök máshogy néz ki a ház homlokzata. De ki lehetett Záli néni? Schwartz Ernő felesége Irén volt, de a 10-es években elüldözött Kleinék családjában találtam Gizellát, lehet, hogy Ő volt Záli néni. Groszmann Lilla is Lili volt Cserépfaluban. Záli néni tehát simán lehet, főleg, hogy Virág Laci nagymamája is megerősítette. Kösz Laci a képeket! Eredeti SCAN ITT.

Bal oldalon látszódik a kultúr, majd egy kerítés, a katolikus templom az ÁFÉSZ bolt és egy kedves kalapos biciklista. Nos az ÁFÉSZ bolt helyén volt a Groszmann-kocsmabolt, amit még Groszmann “bánatos” József indított sima boltként. Az akkori bejáratról azt mondják, hogy nem innen, hanem a Petői útról nyílt. Majd a háború után valaki átvette a boltot és a nagy magyar államosítás után az ÁFÉSZ üzemeltette. Kati néni azt mondta, hogy a kerítést ő még festette a hetvenes években. Tehát a képet lőjjük be a hatvanas-hetvenes évek fordulójába. Eredeti scan ITT.

Advertisement

A scanfotó tetején látszódik a Bánatos Jóskáról elneveztt Groszmann-bolt.

Menjünk át kicsit a 750 éves Cserépfalu monográfiába.

2015. január 13. Na akkor most megint ilyen kulisszatitkos jelenléti igazolás jön. Azt terveztük Istvánnal még decemberben, hogy január második hetében, teszünk egy két napos Mezőkövesd, Mezőcsát, Alsózsolca, Miskolc, Cserépfalu, Noszvaj, Eger tripet. Beülünk a kocsiba, nyomjuk a gázt, szívjuk a füstöt és egy kis levéltár, temető, egykori gettó, még levéltár, polgihivatal, szemtanúk stb. tripet lenyomunk. Kutatási anyaggyűjtés! Fotó, scan, videó. És persze átbeszélünk mindent. Sőt a májusi kettes számú Groszmann Lili nap kapcsán is találkoztunk volna pár érdekes emberrrel még Budapesten. Aztán 39.4 fokos lázam lett múlt héten, kezdtem a lemondást, majd rámkontrázott István, akinek a lába tört el egy balesetben. Most várja az újabb műtétet, aztán megy vissza Franciaországba. Nem egyszerű ez a kutatósdi. Folytatjuk tovább szépen lassan a menetet.

Advertisement

Még annyit a múltkori bejegyzésemhez, hogy a kövesdi polgármesteri hivatalnak és a jegyzőnek is küldtem levelet a horogkeresztről, de azóta nem kaptam rá semmilyen választ.

2014. december 30. Egy képpel búcsúzunk az évtől. Mezőkövesd. Ma lőttem kb. 500 méterre az egykori gettótól.

Advertisement

2014. december 19. Három plakátot mutatok az OSZK Plakát- Kisnyomtatványtárából. Köszönöm szépen, hogy itt lehetnek a blogban. Miskolc Eger és Miskolc.


1939. november 10-én a miskolci polgármester arra kérte a “földbirtok szerzési képességgel bíró” miskolciakat, hogy jelenjenek meg a városházán, ha őket érdeklik a zsidóktól elvett földek. Ez történhetett Cserépben is, amikor Groszmann Jószef földjeit elvették.

Advertisement


A miskolci főjegyző is plakátolt egyet 1939 novemberében. Közli a néppel, hogy 1738 “zsidónak tekinthető személy”-nek van érvényes iparigazolványa. Ami az összes iparűző 43 százaléka.

Advertisement


Harmadikként pedig megyünk Egerbe. 1944 szeptemberében a polgi arra kéri a “NEMZSIDÓ” személyeket, hogy ha be tudják azt bizonyítani, hogy zsidók lezárt üzletében ingóságaik vannak, akkor jelentkezzenek. A cserépi Groszamnn kocsmában vagy Schwartz boltban is lehetttek hasonló sztorik. Kiderül.

2014. november 28. István készített egy térképes kreatívot:

Forrás a Budapesti Holokauszt Intézet.

Advertisement

2014. december 15. Újabb mérföldkő. Végre találkoztam kutatótársammal, Balázs Istvánnal. Már a múlt héten majdnem sikerült, de lekéstem. Ma már több helyen beállítottam az értesítőm.

A Narancs cikk után jöttünk össze a Facebookon, majd emailben folytattuk. Most találkoztunk személyesen először. Izgalmas kérdése a kutatási technológiának: hogyan tudnak haladni együtt a kutatók másfél ezer kilométer távolságból? Működik-e a Cserépfalu-Párizs-Budapest tengely. Egész jól megy nekünk. Közösen szerkeszthető doksiban dolgozunk, mellette töltjük a digitális tárunkat jpg-vel, pdf-fel, excellel, mikor mi jön. Kb. két órát beszélgettünk sokmindenről. Arról is, hogy van-e Isten. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk januárban levéltárazni és cserepezni, ez egy nagy szintlépés lesz a kutatásban. Jól éreztem magam.

Advertisement

2014. december 7. Virág Lacitól kaptunk egy származást igazoló iratot. Minden zsidótörvény alá eső munkahelynél kértek ilyen típusú igazolást. Volt olyan beosztás, ahol nagyszülőkig visszavezetve kérték. Az 1912-ben született Orosz Lajos szülőkig visszavezetve keresztény volt. 1940-ben kellett ilyen igazolást kérnie, hogy próbacsendőrből tovább léphessen.

....

Menjünk megint digitális doksikba. A zsidó népesseg száma településenként 1840–1941 (1993) című KSH kiadványból jön most egy összevágott infografika: 1880-ban a mezőkövesdi járási zsidóság majdnem tíz százaléka Cserépfaluban élt. Aztán nagyot csökkent a létszámuk a többi településhez viszonyítva is.

Advertisement

Tízen voltak Cserépben. Ketten túlélték. Groszmann György és apja Miklós.

2014. november 27. Noszvajról már írtunk, hogy zsidó gyermekeket bújtattak itt a szomszédban az egykori könyvtár azelőtti épületében.

Advertisement

Beszéltem Csorba Erzsébettel, aki a szomszéd település könyvtárát vezeti, találkozni is fogunk vele. Megmutatta a noszvaji mongráfia linkjét, itt olvashatunk erről az időszakról röviden. Szóval ITT.

A noszvaji hívekre általánosan jellemző szociális gondolkodásmód szép példája, hogy 1942-ben özvegy Lakatos Józsefné Szabó Eszter noszvaji házát (Kossuth utca 12.) egyik fiatalon elhunyt leánya emlékére a budapesti Fila-delfia Diakonissza Anyaházra hagyományozta árvaház gyanánt vagy lelki és karitatív célra való felhasználására. E házban alakították ki a tizennyolc hadi-és más árva befogadására szolgáló Lakatos Etelka Református Árvaotthont.

A faluban sokan tudták, hogy az itt élő gyermekek többsége zsidó volt, akik életüket köszönhették annak, hogy a noszvaji gyülekezet befogadta őket. Féltő gonddal vigyáztak rájuk a falun átvonuló német katonák rövid ideig tartó beszállásolása alatt is. Amikor a harcok miatt ki kellett üríteni a falut, valamennyit egy üres szomolyai házba menekítették. 1945 júniusában szűnt meg az árvaotthon működése. A házat a Filadelfia Anyaház átadta a gyülekezetnek, amelyben lakást alakítottak ki. 1950-ben a Népjóléti Minisztérium az alapítványt megszüntette, és az ingatlant a község tulajdonába adta.

Éliás József budapesti református lelkész, aki 1944-ben a Jó Pásztor zsidó missziót vezette, 1945 márciusában megírta a noszvaji lelkésznek, hogy korábban azért nem látogatta meg a falut, mert „...itt Pesten ezreket menthetek meg munkámmal azok közül, akiket származásuk vagy politikai álláspontjuk miatt halálra kergetett a fasizmus, míg Noszvajon úgyis szeretetével körülveszi árváinkat a hívők serege. Ebben a feltevésemben nem csalódtam.”

Advertisement

2014. november 26. Miután május végén begyűjtötték a cserépi zsidókat a kövesdi gettóba, június elején már vitték is tovább őket Miskolcra vagy Diósgyőrbe. Június 12. és 15. között öt transzportban Auschwitzba küldték a környékbeli mintegy 15.000 zsidót. Tizenötezer. Azok közül, akik egyáltalán élve megérkeztek, kiszelektálták a elhurcoltak 13 százalékát. Nők: 7% Férfik 6%. A többieket megölték. Vannak visszaemlékezések arról, hogy napokig is ültek a tábor elkerített részén a szabad ég alatt arra várva, hogy a gázba vigyék őket.

A képre kattintva nyílik egy infografika, a pontos adatokat lehet megtekinteni szerelvényenként.

Advertisement

2014. november 21. Az oszlai tájházban zsidókat deportáltak a második világháborúban, írja Museum.hu is. Erről eddig nem találtunk semmit. Eddig. Az Erdészeti Lapok archívumában, egy 2010-es dolgozatban ezt olvashatjuk:

Az Oszlába érkező faanyagot Büssing típusú tehergépkocsikra rakták, és az akkor már meglévõ makadám úton szállították többnyire a mezõkövesdi MÁV-rakodóra. Az oszlai végállomáson a rakodói munkákat az ottani épületekben elhelyezett munkaszolgálatosokkal végeztették.

Advertisement

Ez azt jelenti, hogy munkaszolgálatosok voltak a tájházban. Hogy kik voltak Ők? Honna és meddig és mikor? Couburg herceg lábon eladta az erdőt, amikor látta, hogy Hitlernek annyi. Újabb nyom. Még az is lehet, hogy azért nem találjuk a cserépieket a miskolci gettó listáján, mert a kövesdi gettóból elvitték őket a tájházba munkaszolgálatra.

Így néz ki most a tájház túrázókkal:

2014. november 10. Most már hivatalos! Balázs István társam a kutatásban. Ő majd megírja ha akarja, hogy ki is Ő. A narancs cikk óta levelezünk vadul, már közösen szerkeszthető guglis doksiban dolgozunk. Óriási találatokat küldött, rengeteg mindent fel kell dolgoznom/nunk. Nagy terveink vannak:) Pár címke:

  • Nem nyolc, vagy kilenc, hanem 10 cserépi van egy 45-ös listán.
  • Egy buchenwaldi anyagban egy eddig sehol sem szerepelt nevet találtunk. Vagyis István (közös kutatásnál van többes szám első személy?)
  • 44-bern Noszvajon zsidó gyeremekeket bújtattak nagy számban
  • Mezőcsáti és Mezőkersztesi gettókban is lehetnek nyomok.
  • Miskolcon két gettó is volt
  • Groszmann Zoltán talán szerepel a miskolci gettó listáján három gyermekkel. Ő volt aki 45 végén halt meg valahol keleten.
  • És még egy csomó anyag a washingtoni holokauszt múzeumból, különböző családi kutatós oldalakról ésmégmég.

Advertisement

2014. november 4. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Iratai 1944, 1947, 1948. Ezt az Arcanum digitalizálta. Fent van az egész. A kövesdi hitközségről találtam adatokatat 1944 áprilisából.

Advertisement

2014. november 18. Itt a heti összefoglaló István társam előrehaladásáról. Nagyon hatákonyan keres és talál.

  • Klein Menyhértet 1944 októberében lőtték agyon arrafelé, ahol Radnótit, munkaszolgálatos volt. Budapesten egy kávéházat csinált, a családja megmenekült. http://www.centropa.org/cs/node/76568 Föntről a harmadik Menyhért
  • Nem tudom még mi ez pontosan, de az látszik, hogy Groszmann Miklós nem csak kocsmáros volt.
  • Groszmann Miklós egyetlen túlélő fia is megvan! Illegális bevándorlásért letartóztatták az akkori brit mandátum alatt lévő Palesztínában, ahová egy hajón érkezett többedmagával és Ciprusi gyűjtőtáborba szállították, onnan érkezett Izraelbe 1948 júniusában, az akkor már létező Izrael Állam területére. Itt a forrás: Groszmann György http://www.ushmm.org/online/hsv/sou…
  • Liliről is talán van valami! István talált egy Lili nevűt az Auschwitz Ravensbrück transzport listán!

Advertisement

2014. november 12. Klein Károlyról már írtam, a Hadisír.hu oldalon is megtaláltuk. Végelgyengülésben halt meg Sopronbánfalván. LINK

  • Mutatok egy jelentést Groszamnn Miklós vagyonáról, azaz földjeiről. A Yad Vashemből jött a lista.

Advertisement

2014. november 3. Már írtam a bükkzsérci Ungerleider Jenő testvérének a leszármazottjáról lentebb. Tőle kaptam egy fontos interjút. Nincs akkora nagy relevanciája, de fontos mondatokat találtam:

Nincsenek ismeretek. Egy olyan embernek, akinek nincsenek ismeretei, mindent be lehet magyarázni. Nincsenek ellenérvei, akármilyen hülyeséget mondok. Elhiszi, mert hisz’ nincs más, nincs mire támaszkodni. És minden félelemnek és minden gyűlöletnek ez az alapja. A félelem és a gyűlölet iszonyatos összefüggése az, hogy nincsenek ismereteink.

Advertisement

2014. október 29. A Kossuth és Váralja utca közötti kis utcácskában volt Grünbaum, cserépiül Gimbarom boltja. Ezért az utcácskát zsidó köznek is nevezték. Mizser Lajos Cserépfalu Földrjazi neveinke történeti-etimológiai szótárában olvastam az imént. Azt írja, hogy a huszas években működöt a bolt kb. 1930-ig. A Radixindex-ben találtam Grünbaum E. néven egy említést.

2014. október 28. Groszmann Miklós túlélte a holokausztot. 1903-ben született Bánatos Groszmann Jóska harmadik gyermekeként Cserépfaluban. Sokáig övé volt a Groszmann-kocsma vagy szatócsbolt, aztán jött a második világháború. Innentől nem tudom, hogy mi történt vele, de azt tudom, hogy 1972-ben halt meg Budapesten. A születési kivonatát az önkormányzatnál scanneltem, a halotti anyakönyvét, pedig a narancs cikk után kaptam a jewishroots.hu szerkesztőjétől Koltai Évától. Köszönöm szépen.

2014. október 28. A geni.com-ról pár print screen. Vattai és egerfarmosi mártírok és túlélők. Nevek stimmelnek, közel is laktak, akár cserépiek is lehetnének, de nem azok.

Advertisement

Advertisement

2014. október 27. Megjelent a narancsban az interjú a kutatásról. Sok visszajelzést kaptam, most ezeket dolgozom fel.
Most már szinte száz százalék, hogy a Cserépfalu hét és fél évszázada című könyv újabb kiadásában javítani kell pár dolgot. Nem Mezőcsátra, hanem Mezőkövesdre gyűjtötték be a környékbeli izraelita vallásúakat. Ezt eddig is vélelmeztem, de most már tuti. Már megint gondban vagyok. Egyszerűen nem megy a zsidók szó. Magyarok voltak ugyanolyanok mint bárki más. Ezzel még küzdenem kell.
Virág Laci dédnagymamája, ahogy írja Laci “együtt nőtt fel” Groszmann Lilivel. Sajnos a dédi már nem él, de a szomszédban Ilonka nénit is meg kell keresnem, Ő is emlékszik Lilire. Dósa Laura írt, hogy az anyukája Groszmann Pál játszótársa volt. Pál nyolc éves volt 1944-ben. Újabb interjúkat fogok készíteni.
A szomszéd falunkból, Bükkzsércről vitték el Ungerleider Jenőt. A testvérének a dédunokája jelentkezett a cikk olvasása után. Tőle is kapok anyagokat és segítséget. Köszönet.
Kaptam egy linket a kiskunlacházi történetekhez. Itt egy nagyon alapos kutatás olvasható. Átnézem, hátha találok itt is segítséget.

Advertisement

Groszmann Miklósnak három gyermeke volt: Az 1944-ben 22 éves Györgyről nincs információm, a 18 éves Lilit és a 8 éves Pált megölték a nácik 1944-ben.

Advertisement

Ugyancsak megölték a feleségét Groszmann Miklósnét, akit Spernáth Kornélia néven anyakönyveztek.

Groszmann Miklósnak négy testvére volt. Gizella, Éliás, Zoltán és Erzsébet.

Zoltán 1945 végén halt meg Csernovicban, a Yad Vashem a holokauszt áldozatai közé sorolja.

Advertisement

A cserépi szatócsboltos Groszmann Miklós 69 éves korában halt meg Budapesten. Feleségét Kornéliát (44), két gyermekét Lilt (18) és Pált (8) és két testvérét Gizellát (51) és Zoltánt (38) a második világháborúban gyilkolták meg a nácik.

Gizella Bogácson hozzáment Kovács Sándorhoz, 1947-ben nyilvánították a Magyar Közlönyben eltűntnek. 1944-ben tűnt el. Ő is a holokauszt áldozata.

Advertisement

Éliásról csak egy születési anyakönyvem van, abban egy 54-es bejegyzés, hogy meghalt, 49 éves volt 1944-ben. Túlélte?

Erzsébet 33 éves volt 1944-ben, róla 1989-es haláleset bejegyzésem van. Ő is túlélte a második világháborút.

2014. október 20. Hegedűs Szabina Szeged egyik első betelepült zsidó családját/ról kutat. Két linket kaptam tőle, az oroklet.hu-t és a Jewishroots-hu-t. Egyelőre nem találtam releváns nyomot, de érdemes lesz itt is frissítenem. Nem emlékszem, hogy a Groszmann Lili Twitterprofilról írtam-e már. Ez az oldal egy linkgyűjtemény lesz, hogy egyből megtaláljam a hivatkozásokat.

Advertisement

2014. október 7. Újabb érdekes adat. Balog Zoltán, Cserépfalu volt lelkésze, a mostani emberminiszter édesapja a református Jó Pásztor Misszió tagjaként zsidókat mentett a második világháborúban. Csak jóval a háború után került Cserépfaluba, de talán ez a misszió is lehet egy nyom a cserépfalui túlélő keresésében.

2014. szeptember 25. Így néz ki egy válaszlevél, amit JewishGenen kaptam. Schwartzokat és Groszmannokat kerestem meg. Hátha onnan lesz valami kapocs.

Hi Peter,
My Schwartz grandmother, as far as I know came from Nyiregyhaza, married in Heves. I have very little information about her side.
hope you have good luck in your search.
Ava

In a message dated 9/24/2014 4:44:19 P.M.

2014. szeptember 22. Hétvégén Mezőkövesden volt egy izgalmas program a Kulturáis Örökség Napjaihoz hozzákapcsolódva. Megkerestem Szabó Tünde Juditot is hátha tud segíteni a kutatásban.

Advertisement

Facebookról hivatkozom a képet.

Szabó Tünde Judit etnográfus vezetésével tekinthettük meg a mezőkövesdi zsidó temetőt és ismerkedhettünk meg a zsidó temetkezési szokásokkal, temetőművészettel.

Advertisement

2014. szeptember 17. Két képpel folytatom. Az első emléktábla Mezőkövesden van felcsaavropzva az iskola épületére kívülről. Itt állt régen a zsinagóga, amíg le nem dúrták. A másik képet Cserépfaluban fotóztam, a II. világháborús emlékoszlop Bükkalja presszó felőli oldalán található a tábla. Egészen elképesztő, hogy soha nem figyeltem még fel erre a táblára.

Advertisement

2014. augusztus 27. Mutatok egy DEGOB jegyzőkönyvet. A Deportáltakat Gondozó Orszgáos Bizottság feladata volt a visszatérők segítése. Egy kövesdi huszonéves varrónő mondta így írógépbe, hogy mi történt a kövesdi gettóban 1944-ben:

Május 10.-én kellett a gettóba költözni. Mi fiatalok kijártunk hadimunkára. Munkajegyet kaptunk, de sem élelmet, sem fizetést. A gettóba sem lehetett semmiféle élelmet bevinni. A gettót állandóan csendőrök őrizték, akik rendszeresen fosztogatták a lakókat. Mikor reggelenként munkára vittek ki bennünket, a keresztény fiatalság gúnyos megjegyzésekkel illetett és csúfolt minket. Ezt nem merném állítani ugyanakkor az idősebbekről. A régi világ emberei nem értették a propagandát, nem is törődtek vele és ha talán nem is szerették szívükben a zsidókat, amint így meggyalázva látták hajtani őket, mint a barmokat, eszükbe jutott, hogy ezek is csak emberek. Embervoltunk miatt sajnáltak egy kissé. A dohánybeváltóba jártunk be dolgozni. A feletteseink, az igazgatók rendesek, jók és emberségesek voltak, de a munkások rosszak és kerültek. 3 hétig voltunk itt. A hangulat általában bizakodónak mondható, az eltöltött 3 hét alapján azt gondoltuk, hogy valóban csak munkáról van szó. Ezzel szemben 3 hét után bevittek a kis gettóba, innen Új-Győrbe, ahol vagoníroztak.

Advertisement

2014. augusztus 21. Levelet kaptam az auschwitzi levéltárból. Pontosan így hívják azu Intézményt: State Museum Auschwitz-Birkenau.

Dear Peter Toth

In response to your request we would like to inform you, that searching through the archives of the State Museum Auschwitz-Birkenau in Oswiecim didn’t get positive results.

Unfortunately, there is no information about Cserepfalu Groszmann.

We would like to explain, that during the evacuation and liquidation of the KL Auschwitz by order of the camp authorities almost all important documents of the KL Auschwitz, including prisoner’s personal files, were destroyed. On the basis of partially saved documents it is impossible to establish full and accurate information about the all people who were imprisoned at the camp.

In your further search we suggest you to contact the International Tracing Service, Grosse Allee 5-9, D-44454 Bad Arolsen in Germany

Yours sincerely,

Krystyna Lesniak

Azt írják, hogy sajnos nem tudnak segíteni, náluk nincsen Groszmannékról semmi. Azért írtam nekik, mert Groszmannék családfője, Groszmann Miklós nincs az áldozatok között, ezért arra gondoltam, hogy talán itt tudnak segíteni. Nem találtak semmit, arra hivatkoznak, hogy amikor a koncentrációs tábort felszámolták csomó anyagot megsemmisítettek. De kaptam újabb kontaktot. Egyrészt írok oda is és újra írok levelet a levéltárba, hátha hátha a többi cserépi áldozatról találnak primer forrást.

Advertisement

2014. augusztus 15. Meginterjúvoltam Margit nénit az Arany János utcában. Ugyanazok az infók amiket eddig is hallottam. Lilinek rossz volt a lába, még ugratták is hogy szaladj Lili! Grosszamnn-kocsma, Schwartz bolt. Újra elhangzott a jóravaló, rendes és derék emberek voltak típusú mondat. Nem volt velük semmi baj. Miért kell vajon ennyire kihangsúlyozni ezt? Az elhurcolt emberek ugyanolyan emberek voltak mint akárki más. Ez nem annyira egyértelmű. Sajnos.

Voltam újra a kövesdi gettó körül, készítettem képeket, videókat, lefotóztam a kövesdi és a cserépi emléktáblát. Sosem láttam még ezt a cserépi táblát. Pedig van.

2014. június 26. Találtam egy videóinterjút Groszmann Erzsébettel, de Ő nem a cserépi Groszmann Erzsébet. A mi Erzsink is túlélte a holokausztot 1984-ben halt meg Budapesten.

Advertisement

2014. június 16. Nem tartozik a tárgyhoz, de mivel szüleim Tiszaörsön születtek jöjjön egy tiszaörsi emlék:

Advertisement

A Deutsch család az 1800-as évek végétől élt Tiszaörsön,kereskedők voltak. Egykori boltjuk a Rákóczi úton, a Bakos István féle házban volt. 1944-ben szomorú sors várt a zsidó családra.A családfő próbálkozott azzal, hogy gyermekeiket Tiszaörsön családhoz történő örökbehagyással megmentsék, de a tiszaörsiek ezt az akkori körülmények miatt nem merték felvállalni.Mielőtt elindultak volna,a boltjuk összes árukészletét szétosztották Tiszaörs szegény lakosságának.

2014. június 11. A kutatás egyik fő iránya Groszmann Miklós túlélő keresése. Persze rossz a szemem, mert ha jól megnézem újra a digitalizált anykönyvet, nem a XII. kerületi anyakönyvi hivatal bejegyzése látszódik a cserépi anyakönyvben, hanem a 7. kerületi. XII VII. Felhívtam a 7. kerületi hivatalt, ahonnan a Fővárosi Levéltárba küldtek tovább. Csak ott tudom megnézni. Majd.

Kaptam levelet a Hadtörténeti Levéltár és Irattárból. Az un. II. világháborús veszetséglistán 6 nevet találtak:

Klein Adolf, Kovács Sándorné Groszm, Wohl Lipótné Flank Fán, Schwartz Ernőné Klein, Spernáth Menyhért, Schwartz György

A HM HIM Hadtörténelmi Levéltárban a Holokauszt eseményeivel kapcsolatosan kizárólag töredékes veszteségi adatokat őrzünk. Levéltárunkban a humanitárius iratokon, valamint a Magyar Királyi Honvédség keretében megszervezett munkaszolgálat rendkívül töredékes dokumentumain kívül egyéb zsidó vonatkozású iratanyag nem található.

Advertisement

Összevetettem az adatbázisommal, melyben negyven Cserépben született zsidó származású ember található. Ezt a listát minél több forrásból próbálom megerősíteni.
Az öt kapott névből mindet ismerem.

Klein Adolf - 1895.08.10 - 1944.11.15
Budapesten élt, Klein Salamon szatócsboltos fia, elköltöztek a 10-es években Cserépből.

Kovács Sándorné Groszmann??? 1893.08.28-1944.07.15.
A halálozási adat Groszmann Kornélia halálozási adatával stimmel, de itt meg kell majd nézni a halotti anyakönyvi bejegyzést ami Mezőkövesden van.

Advertisement

Wohl Lipótné Frank Fanni- 1870-1944.07.15. Mezőkövesden élt már a vészkorszakban.

Schwartz Ernőné Klein Irén 1907.01.20- 1944.07.15. Klein Salamon lánya, Noszvajon élt egy ideig.

Schwartz György - 1934.11.16 - 1944.07.15. Klein Irén harmadik gyermeke, mindössze tíz évet élt.

Advertisement

Spernáth Menyhért - 1883.02.27. - 1944.07.15. vagy 1944 júniusa? A Yad Vashem azt írja, hogy a miskolci gettóban látták utoljára, ami 1944 júniusában történhetett. A halotti bejegyzése is miskolci. 1948-ban nyilvánították halottnak.

2014. június 10. Voltam Izraelben nyaralni, pihenni, keresni és kicsit jobban érezni azt, amit akartam érezni. Sajnos nem találtam meg a kövesdi emléktáblát, viszont a Yad Vashemben, az emléklabirintusban ott volt a mezőkövesdi gettóre emlékeztető felirat.

Advertisement

2014. május 27. Az is kérdés, hogy meddig menjek tovább földrajzilag? Cserépfaluból indulunk, de Mezőkövesd, Mezőcsát, Miskolc, Budapest, Sopronbánfalva, Mathausen, Auschwitz jön be így fejből. Mindenhol van egy kis cserépi múlt.
És mi legyen a kitekintéssel mint műfajjal? Most két ilyet mutatok. Egy csepeli és egy szolnoki plakát 1944-ből. Volr vajon Mezőkövesden is ilyen?

Advertisement

Honnan? Az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtárából. Egy új kiállításon fotóztam.

2014. május 26. Folytatom infografikával. Négy adatból felépített felekezeti lista következik a Huseby írásból. Cserépfalu református falu, de azért a vállasszabadságnak hála.

Advertisement

Nem tudtam beilleszteni. Kattintani kell.